Bagó Lajos József
Remélem ez tényleg az Utolsó vacsora!
Magyarország, a rettegés hazája
A Kártyavár című sorozatban van egy momentum, amikor a főhősök úgy döntenek, a félelemre építve tartják meg a hatalmukat. A külső és belső ellenségtől való rettegést, az egymás elleni bizalmatlanságot erősíti a médiájuk, szórják szét a társadalomban, hogy az emberek lassan a saját családtagjaikat se avassák be a gondolataikba. Egyes hírek szerint, említett sorozat a Fideszen belül kötelező minden feltörekvő politikuspalántának, az abban foglaltakat pedig szép lassan mesteri szintre fejlesztették a „nagyok”.
Narancshabot fröcsög az ostoba fideszes kommentelő, miszerint nincs itthon diktatúra, hisz mindenki azt ír, azt tesz, azt mond, amit akar. Ó, tényleg?
Lehet, hogy a fekete autó még nem jön az éj leple alatt (még!), de aki akár egy hangyakakányit is belezavar a Kedves Vezető komfortjába, az megnézheti magát.
Mert arra a Vezér kíméletlenül és könyörtelenül ráuszítja a virtuális kivégzőosztagát, a gátlástalan, mocskosszájú, méltóságát vesztett kereszteslovaggal az élen.Ráadásul egyáltalán nem számít, hogy politikai ellenfél, egykori barát, civil aktivista, műsorvezető vagy épp humorista az illető – jön a leszámolás.
- Nem adod az Indexet? Kicsinállak – üzeni Spéder Zoltánnak, figyelteti és a sajtója megkezdi a karaktergyilkolást. Spéder meg is roppan.
- Nem követsz az oroszokhoz dörgölőzésben? Kicsinállak – üzeni Simicskának, figyelteti és a sajtója megkezdi a karaktergyilkolást. Simicska nem roppan meg, sőt, felveszi a kesztyűt, s mintha élvezné is a háborút.
- Utána mész a kétes ügyeinknek? Kicsinállak – üzeni Juhász Péternek, figyelteti és a sajtója megkezdi a karaktergyilkolást. Juhász nem roppan meg.
- Korrupcióinfót tartasz, melyen beszámolsz a kétes ügyeinkről? Kicsinállak – üzeni Hadházy Ákosnak, és a sajtója megkezdi a karaktergyilkolást. Hadházy nem roppan meg.
- Kóstolgatsz? Bekérdezel? Leleplezel? Kihívóként viselkedsz? Kicsinállak – üzeni Vona Gábornak. Lebuzizza, figyelteti, a sajtója karaktergyilkol, naponta címlapon tartja a Jobbik elnökét. De Vona sem roppan meg.
- Könyvet írsz a kihívómról? Elárulod nagy plénum előtt, hogy beleőrültem a fociba? Hogy mered? Kicsinállak – üzeni Havasnak, és elképesztő, soha nem látott médiahadjáratot indít ellene fizetett statisztákkal. Havas megroppan, a saját könyvének bemutatójára sem megy el.
- Meggondolatlanul beszélsz élő adásban egy városi pletykáról? Mit merészelsz? Kicsinállak – üzeni Nagy Bandó Andrásnak, és elképesztő médiahadjáratot indít ellene a Nemzet Mocskosszájú Lovagjával az élen. Nagy Bandó megroppan.
Mit megroppan, szinte az életéért könyörög. Egy Bayer Zsoltnak írt nyílt levélben (!!!) bocsánatot kér a Miniszterelnök úrtól, hamut szór a saját fejére, ő is keresztény, a Fideszre szavazott, kétszer is, neki még fel kell nevelnie a kislányát, hagyják békén, nem úgy gondolta.
Itt tartunk ma. Ott tartunk ma a béke, szeretet és kereszténység utolsó bástyájának hazudott Magyarországon, hogy lelki terror van. Egzisztenciális, morális kivégzések zajlanak nap mint nap. Ma ő, holnap más, holnapután te. Ma azért, mert kritikát ír, holnap azért, mert a véleményét mondja, holnapután meg azért, mert csak csúnyán néz.
Mit tesz, aki elhamarkodottan nyilatkozik, mint néhány hónapja például Stohl András? Fülét-farkát behúzva takarodik vissza a sarokba és elnézést kér a gazditól. Stohlnak szerencséje volt, őt visszafogadta a klán.
És mit tesz a legutóbb célkeresztbe fogott szereplő, Nagy Bandó? Méltóságát sutba dobva, bocsánatkérő levelet ír egy állításért, ami még csak nem is tőle származik. Egy Bayer Zsoltnak címezve. Bayer Zsoltnak? Egy Bayer Zsolt mikor kért eddig bocsánatot bármiért? Önök szerint szégyelli egy kicsit is azt a tonnányi mocskot, amit eddig a létezésbe beleokádott? Dehogy szégyelli! Szupersztár. Kiválasztottként ünnepelteti magát, kitüntetést kap és a fideszes alternatív valóság büszke „keresztényeként” folytatja, amit eddig. A béke és szeretet jegyében. Ahogy a mocskos, alávaló sajtójuk többi tagja is.
Csak mára szintet léptek. Minden egyes megnyilvánulásukkal azt üzenik, hogy nem tűrik az önálló véleményt, nem tűrnek semmit, ami nem illeszkedik a képmutatás-mátrixba. Nem tűrik, hogy bárki is szóvá tegye, hogy az a kerítésléc bizony nem kolbász, csupán bebetonozott hazugság.
Lehet, hogy ez még nem diktatúra, de már terror a javából. A lelkekben már ott van Észak-Korea, vagy inkább a nem is olyan távoli magyar múlt. Az emberek félnek. Így kezdődik. Néhány fejet virtuálisan levágnak, és kitűzik a várfokra, hogy mindenki lássa, így járnak, akik „ugrálnak”. A nép pedig érteni fog a szóból. Cenzúrázzák majd a posztjaikat, a véleményüket, később a gondolataikat is. Végül elnézést kérnek azért is, amit el sem követtek. „Jó lesz ez”.
Tényleg ezt akartuk, mikor becsuktuk az utolsó szovjet katona után az ajtót 1991 nyarán?
https://zsurpubi.hu/cikk/3499-magyarorszag-a-retteges-hazaja/